309. fejezet

** Sándor nézőpontja * s*

Fogalmam sincs, mióta vagyok csapdába esve a néma sötétségben. Nincs időfogalom, amikor semmi sem alapján lehetne megítélni. Még a saját elmémben sem bízhatok, mert biztos vagyok benne, hogy folyton teljesen kikapcsol. Ez a túlvilág? Ez történik, amíg újjászületünk? A semmi végtelen mélységében lebegek, az emlékeim lassan eltűnnek belőlem.

Tudom, hogy kezdenek kicsúszni a kezemből az emlékeim, mert az agyam folyton egy nő képét mutatja. Gyönyörű, tudom, hogy szeretem, és hogy az enyém, de nem jut eszembe a neve. Négy másik személlyel látom, de ők arctalanok, inkább csak elmosódott alakok körvonalai.