314. fejezet

** Sándor nézőpontja

Azt hittem, jobban felépültem, mint valójában vagyok, de a rövid séta a hálószobából a fürdőszobáig olyan volt, mint egy gyors gyaloglás egy magas hegyen felfelé a ritka levegőn keresztül.

Azt hiszem, senki sem tudta, milyen közel voltam ahhoz, hogy elengedjem, és hagyjam, hogy a testem örök nyugalomra merüljön. Minden alkalommal, amikor megbékéltem a döntéssel, hogy elhagyom ezt a világot, kaptam egy jelet a kötelékem valamelyik tagjától. Vagy a szavaik, vagy az erejük pont akkor jött el hozzám, amikor a legnagyobb szükségem volt rájuk, hogy folytassam a küzdelmet, és még egy kicsit kitartsak.