60. fejezet
A durranást üvegszilánkok és törmelékhullások kísérik, valami a fejembe csapódik, és minden elsötétül. Kezek rántanak ki az ágyból, ahogy visszanyerem az eszméletemet. Cseng a fülem, és csíp a szemem. Semmit sem látok, miközben kirántanak az ágyból. Pánikba esett kiáltásokat hallok, de nem tudom kivenni, mit mondanak. Félelem fog el, miközben kétségbeesetten próbálom dörzsölni a szemem, látnom kell, mi történik. A kezeim nem hajlandóak együttműködni, és hiába hadonásznak. Maró füstszag tölti meg az orromat, majd köhögök, ahogy eléri a tüdőmet.
– Pont – hallom Jack ordítását, de a hang tompa, mintha fejhallgató lenne a fülemben. – Kérlek, gyógyítsd meg, meg kell gyógyítanod – könyörög Jack, és érzem, ahogy térdre rogy, engem pedig a karjaiban tart.
„Maradj velünk, kicsi lányom” – hallom Ethan hangját. Nem tudom, hová gondol, hogy menni fogok, mert bármi is van a szememben, gyakorlatilag elvakít.