147. fejezet
Diana
Ökölbe szorítom a kezem, a körmeim a tenyerembe marnak, ahogy Lyra elder hangja átvág a szobán.
– Esküszöd, hogy azok a szavak, amelyeket a Tanács előtt mondott, igazak? – kérdezi a két Omegára szokott szemmel, csípős hangon és jegesen, bár az elégedettség összetéveszthetetlen aláfestése szövi át szavait.