138. Százharmincnyolc fejezet

Juan próbált a lehető legnyugodtabb lenni, amikor azt mondta: „Lucy, ennek soha nem lett volna szabad megtörténnie veled. A párodnak meg kellett volna védenie. Tate-nek és Clementnek kellett volna…”

– Hagyd abba, Juan! Csak hagyd abba! Gondolod, hogy nem védtek volna meg, ha meglátják a nyílvesszőt?! Azt hiszed, nem helyezték az életüket az enyém elé?! Mindannyian arra edzettünk, hogy magunk elé helyezzük egymást! Tate és Clement nem különböznek egymástól! Xandar nem más! Ne hibáztasd őket! Ezt senki sem akarta! Nem hibás senkinek! Mondom neked, Juan. Jobb lesz, ha abbahagyod, mielőtt elájulok, különben rajtad múlik.

Amikor utoljára nekiütközött a falkavezér csoportjának, annyira kivette belőle, hogy majdnem egy napra eszméletlen volt. Juan annyira aggódott, hogy megbánta, hogy nem engedett Lucianne-nak, és mellette maradt, amíg a lány újra felébredt.