44. fejezet Negyvennégy

Lucianne vett egy mély levegőt, mielőtt elkezdte kiönteni a babot. „Tehát már mindketten tudjátok, hogy a szélhámos támadások száma tavaly volt messze a legrosszabb. És kétségtelenül sok volt az e támadásokat követő segélykérelem is. De a benyújtott kérelmek kevesebb mint 10%-a jutott túl az „elbírálás” szakaszán. A tavaly megtámadott 132 szövetségesünk közül pedig azt találtuk, hogy csak húsz kapta meg a segélykérelmet. Ám ezek közül csak négynek fizették ki az összeget a csomagjának. A többiek státusza továbbra is „függőben van a pénzeszközök kifizetése”. Itt jön az a rész, ami nagyon fáj.”

Még egy mély lélegzetet vett, és így szólt: „A megkönnyebbülést szerencsejátéknak nevezzük, mint egy szerencsekerék. A pénzeszközök megszerzése pedig olyan, mintha eltalálná a főnyereményt. Tehát azok a falkák, amelyek sikeresen megkapták a pénzeszközöket, kötelesek packpartit rendezni saját falkatagjaik körében, hogy megünnepeljék a jó szerencsét. És képeket kell küldeniük az ünneplés bizonyítékaként. Volt egy olyan buli, amelyiknek még saját Szerencsekerék standja is volt, ahol a falka tagjai játszhattak, és mindenféle használt holmit vehettek át nyereményként. Valószínűleg ez volt a tavalyi év legkreatívabb partija.”

A két unokatestvért sértettség és harag keverte. Lucianne majd félénken hozzátette: – Sajnálom, hogy nevettem. Mindketten nagyon keményen dolgoztok. Biztos vagyok benne, hogy ez csak a rendszer hibája volt, vagy ilyesmi.”