34. Harmincnegyedik fejezet

Xandar szeme összeszűkült, amikor megkérdezte: – Komolyan, bébi? Ennyi volt?”

Lucianne szeme felpattant a válaszára meglepetésében. Xandar szíve fájt, hogy fekete gömbjei már csillogtak. Megfogta a kezét, és így szólt: – Kicsim, megijesztesz. Beszélj hozzám. Ez minden? Vagy van több is? Én csak füles vagyok, még akkor is, ha van listád. Ma este vagy holnapig végigcsinálhatjuk az egészet, ha kell.”

Már azt fontolgatta, hogy a királynője lesz. Ez jó jel volt. Haladás volt. Nem akarta tönkretenni.