128. fejezet

Teljesen zúgok az energiától, ahogy Jacksonnal kilépünk a kastély ajtaján és ki a napsütésbe. Folyamatosan lopva pillantok rá, amit vagy nem vesz észre, vagy úgy tesz, mintha nem, határozott vonásai a megszokott kemény vonalakban állnak. A mosolyt azonban nem tudom visszatartani az arcomról.

Csendben sétálunk egy kicsit, én pedig küzdök, hogy lépést tartsak Jackson hosszú lépéseivel. Egy pillanat múlva felnevetek, amikor elkezd túlszárnyalni engem.

" Mit?" – kérdezi lefelé pillantva és kicsit hátrafelé felém. – Mi a vicces?