127. fejezet

A lélegzetem kiakad a mellkasomból, ahogy a fenekem a padlóhoz ér, a kezem pedig azonnal az orromhoz ér. Zihálok, a szemem kikerekedik, miközben azon tűnődöm, hogy vérzek-e vagy sem?

– Istenem – szólal meg egy hang –, mi a fenét csinálsz?

A szemem azonnal felpattan, mert nyilvánvalóan nem egy gránitdarab a teremben.