167. fejezet

Felsóhajtok, végiggondolom a dolgot, és eldöntöm, hogy nagyon-nagyon el kell beszélgetnem anyámmal erről az egészről –

De hirtelen zihálok, amikor érzem, hogy a matrac széle lesüllyed a bal oldalamon. Azonnal a mozdulat felé fordulok, szemeim tágra nyíltak a sötétben, de egy kéz eltakarja a számat, hogy elfojtson minden sírást, és azt az illatot...

Nos, álmomban tudnám, nem?