168. fejezet

Megdöbbentem azonban, amikor néhány órával később arra ébredek, hogy nem jutottunk el az álomállapotba. Egy pillanatig azon töprengek, hogy mi történt, de aztán… nos, azt hiszem, nem kellett, igaz? Nem összegömbölyödve, mint egész éjszaka, egymásba gabalyodva, egészen más módon osztva meg álmainkat.

Így hát csak mosolygok a még alvó páromra, és gyönyörködöm hosszú szempilláinak seprésében a kora hajnal sötétkék fényében. Egy pillanat múlva azonban behangolom a hallásomat, mert tudni szeretném, hogy Rafe és Jesse fent vannak-e, ha elkaptak minket…

De nem, hallom, hogy mindketten még mindig lassú, nehéz lélegzetet vesznek, ami arra utal, hogy mélyen aludták át az éjszakát. Így hát megkockáztatom, megfordulok a párom karjaiban, és a karját magam köré fonom, a hátamat az elejéhez nyomom, és lelki lökést adok neki a köteléken, felébresztve.