105. fejezet

Sophia nézőpontja

Sok akaraterő kell ahhoz, hogy elhagyjam a hálószobámat. Nagyon szeretnék velük lenni, osztozni ebben a különleges pillanatban, amiről tudom, hogy hamarosan kibontakozik, de azt is tudom, hogy ez az ő idejük, valami olyasmi, amire mindketten régóta vágynak, és igazán megérdemlik. A szívem majd megreped a boldogságtól értük!

„Épp időben a kávéhoz” – üdvözöl Alexander ragyogó mosollyal, miközben leteszi a gőzölgő csészéket az asztalra. Felkapom a padlóról eldobott kapucnis pulóveremet, és áthúzom a fejemen.