137. fejezet

„A francba, te lány, nem is nekem való nemű, de én biztosan az lennék” – legyezgeti magát, én pedig felhorkanok egy nevetésre.

„Tudod, hogy hall téged, ugye?” – mondom, és kuncogok, amikor az arca elkomorul a rémülettől.

„Pszt, könyörülj a szegény kis emberlányon. Nyilvánvalóan teljesen elbűvölnek a képességei, mint azokban a mocskos könyvekben, amiket olvasunk” – vigyorog.