235. fejezet
„Ugyanolyan áldott vagyok, hogy ti vagytok a kötelékeim és a gyermekeim apjai. Most pedig siessetek a fürdőszobába, és mehetünk, hogy elmondjuk mindenkinek a hírt” – vigyorogok.
A srácok már tudják, mit fedeztünk fel. Érzem, hogy reagálnak a köteléken keresztül, de nem szólnak semmit. Várnak, és hagyják, hogy Max és én személyesen adjuk át a hírt nekik és a gyerekeknek reggeli közben.
Két héttel később megérkezünk az egyetemi kórházba ultrahangvizsgálatra. Elméletileg a fő kórházat kellene használnunk, mivel már nem vagyok egyetemista, de Art és Dot már intézték az összes korábbi terhességünket itt, és most nem akarunk váltani.