295. fejezet

* Sándor nézőpontja

Kihasználom az alkalmat, hogy egyedül legyek, és beszélgessek a csoportommal. Lehunyom a szemem, és úgy teszek, mintha aludnék, hátha valaki bejön megnézni, hogy vagyunk-e. Megnyitom az elmekapcsolatot.

„Robert túlélte a kényszert, de nem túl jól van. Alszik” – mondom, és rögtön a lényegre térek, mivel nem tudom, mennyi időm van.