85. fejezet

Elhagyjuk a kis tengerparti házat, és furcsán békésnek érzem magam. Anyukám jól lesz. Mély levegőt veszek, ahogy a tengeri szellő simogatja az arcomat. Alexander mindannyiunknak ad egy-egy olvasószemüvegnek tűnő darabot, én pedig összevonom a szemöldököm.

„Ezek mire valók?” – kérdezem.

„Elrejtik a bennünk rejlő erő minden csillogását. Az emberek hajlamosak kiakadni, ha a szemünk kéken izzik” – mosolyog kínosan.