86. fejezet

Még egy utolsó vágyakozó pillantást vetek anyámra, aki hangosan nevet valamin, amit Dr. Black mond, és boldogságkönnyek szöknek a szemembe. Szabad, és a gyomromban érzem, hogy most már jól lesz. Hatan sétálunk a tengerparti falhoz. Nem tökéletes, de ez a legvédettebb hely, amit találhatunk anélkül, hogy bemennénk a faluba. Alexander átkarol, és tökéletesen időzíti a teleportációnkat, amikor a srácok felemelik a pikniktakarót, úgy tesznek, mintha leráznák magunkról, miközben védenek minket a bámészkodóktól. Amint visszaérünk a Szürkék birodalmába, hányinger fog el. Lehunyom a szemem, és Alexanderbe kapaszkodom, amíg a gyomrom meg nem csillapodik.

„Kint akarsz várni, vagy az autóban ülni?” – kérdezi Alexander, miközben nyugtató körkörös mozdulatokkal dörzsöli a hátamat.

„Várjunk az autóban, el akarom olvasni a többi papírt” – suttogom. Alexander kinyitja nekem az ajtót, és beszállok. Közli a sofőrt, hogy megvárjuk a többieket, és még ne vigyenek vissza minket az akadémiára. Remélem, senki sem vette észre, hogy a társaságunkból ketten eltűntek a semmibe, és hogy a többiek találnak egy biztonságos helyet, ahol gyorsan visszateleportálhatnak.