95. fejezet
Az emlékezetemben keresem a tökéletes dalt, ami segít kitűnni a táncoló emberek tengerében. Olyannak kell lennie, amire a legtöbb klublátogató nem tudja könnyen, hogyan mozogjon, ami miatt imbolyognak vagy lassan táncolnak, talán még egy kis szünetet is tartanak, hogy pihenjenek vagy igyanak egy újabb italt. Teret ad a táncparketten való munkámnak, és hogy láthatóbb legyek Coner számára. Van egy bizonyos dal és tánc, ami garantáltan felkelti a figyelmét. Mégis érzem, hogy egy hullám vonakodás söpör végig rajtam, mert ez egy kortárs koreográfia, amiről megesküdtem, hogy soha többé nem csinálom. Ez a darab Conerrel való együttműködésből született, egy kreativitással, reménnyel, nevetéssel és vágyjal teli időszakból, de akkor szertefoszlott, amikor egy nappal a fellépésünk előtt felfedeztem az árulását. Azok az érzések, amik abból a pillanatból fakadtak, a szívfájdalom, most jelentéktelennek tűnnek a dolgok nagyobb rendjében. Ami igazán számít, az a társaság, ami most velem van, ezek a hihetetlen férfiak, akik mellettem állnak. Így ezzel a gondolattal a fejemben úgy döntök, hogy megteszem, de úgy érzem, hogy ez mindannyiunk számára próbatétel lesz.
„Oké, azt hiszem, magamhoz tudom vonni, de segítségre lesz szükségem, és arra, hogy mindannyian megígérjétek, hogy nem ölitek meg” – mondom a srácoknak.
„Miért ölnénk meg?” – ráncolja a homlokát Ethan.