163. fejezet
Selene
A szobában minden száj tátva van a döbbenettől. Az arcuk alapján azt gondolhatta volna, hogy bejelentem, hogy rituális emberáldozatot tervezek, ahelyett, hogy egy kontinensen átvezető utat javasoltam volna. Amikor végre visszanyerték az eszüket, mindenki egyszerre kezd beszélni, félig kiabálva ellenvetéseket, és már próbálnak lebeszélni róla. Valójában nem igazán tudom megfejteni az egyik ember szavait a másikétól, de biztosan hallom Aident, amikor mennydörög: „ Elment az eszed?”
– Nem, nagyon a fejemben vagyok, köszönöm. – vágom vissza, és próbálok higgadt maradni a sok idegeskedés közepette. Az utolsó dolog, amire szükségem van, az az, hogy szorongásos rohamot kapjak olyan sok embertől, akik kiabálnak. Ez aligha győzné meg őket arról, hogy készen állok az utazásra.