13. fejezet
Az illata kibaszottul mindenhol volt. Az orrlyukain volt, és a ruhájához és a bőréhez tapadt.
– Nyugodj meg, Zeke.
Nyugodj meg? Nyugodj meg?! Hogy a fenébe kellett volna megnyugodnia, amikor egy ember úgy hívja, mintha egy sziréna lenne? Érezte a jelenlétét, és már jóval azelőtt megérezte a szagát, hogy a nő megjelent volna annak a szemétládának a karján.