168. Százhatvannyolc fejezet
A Blackfur rezidencián Christian nem örült a hírnek, amit a telefonján olvasott. Unokatestvére üzenete pedig az ügyésszel folytatott beszélgetésről nem tette jobb kedvre. Az egyetlen dolog, ami visszatartotta a herceget attól, hogy fél kézzel összetörje a telefonját, az a tény, hogy Russell vele volt a szobában, mert a kisfiúnak szüksége volt a dohányzóasztalra, hogy megépítse a következő művét. Christian nem akarta megijeszteni a gyereket.
Annie mindent érzett, amit Christian érezhetett, a jó párja lévén. Így hát kivette a kedvenc fahéjas zsemlét a sütőből, mielőtt a nappaliba ment volna. Miután átadta Russellnek a részét, a párja mellé ült, és falatnyi darabokat kezdett letépni, mielőtt Christian szájába tette volna.
Már attól a pillanattól fogva mosolygott, hogy a lány belépett a szobába, még mielőtt megharapta volna az első falatot a fahéjas tekercsből. Miután párja ujjai közül belekóstolt a tökéletes desszertbe, ugyanúgy bámult rá, mint amikor csaknem két évtizeddel ezelőtt először találkozott vele, amikor kimondta: „Köszönöm, hercegnőm”.