170. Százhetven fejezet
Lucianne közelebb lépett Xandarhoz, és őzike szemével szégyenlős suttogással megkérdezte: – Megismételhetjük?
Xandar szeméből eltűnt az aggodalom, helyét egy kacér, pimasz vigyor váltotta fel. Éppen amikor Lucianne-t az ágy felé akarta fordítani, a lány inkább őt fordította. És kis teste az övén feküdt, miközben mélyen megcsókolta az ajkán. Karjai a lány testét járták, végighúzódtak kicsi hátán, és időt töltött zsákmányának szorításával, miközben csókokat nyomott a férfi arcára, nyakára és emelkedő-süllyedő mellkasára.
A feneke közötti terület ugratni kezdte az edzett szerszámot, fel-le mozgott a felállított hosszban, mire a lány megcsípte a férfi állát és az ajkaihoz költözött. Xandar könnyed csókot nyomott az orrára, majd megfogta az arcát, és azt suttogta: "Akarlak, Lucy. Szükségem van rád. Kérlek."