221. fejezet

Emberi vér illata még órákkal a harc után is terjengett a levegőben. Mindenhol ott volt. A hegyre vezető keskeny ösvényen. A hegy hideg, kérlelhetetlen oldalán. A fák, bokrok és a földön heverő elhalt levelek felett. Ezüstgolyóhüvelyek és törött ezüstfegyverek hevertek szerteszét az erdő talaján. Hegyes zsinegdarabok voltak a fatörzsek közé kötve, mint csapdák, és vér csöpögött belőlük. Volt még valami azon a fémes illaton kívül, valami fűszeres és fás, és nagyon halvány.

Közelebb vitte az orrát a zsineghez, és elkezdte beszívni a levegőt. Egy másodperccel később erős karok fonódtak át a mellkasán, és kirántották onnan.

– Ne nyúlj hozzá! Farkasölőfű! – mondta Zeke.