339. fejezet

Kényelmetlenül összerándul a gyomrom, és leteszem a borospoharam előttünk a falra, nem biztos, hogy ihatok-e még, nem vagyok benne biztos, hogy képes leszek visszatartani. Hirtelen annyira aggódom Lucáért.

Nem mintha azt hinném, hogy nem tud kezelni magát – egyszerűen fogalmam sincs, mit fognak vele dobni most az atalaxiak.

– Nyugalom, nyugalom – mormolja nekem Rafe, és határozott kezét a hátam közepére teszi. "Semmi jó vagy rossz nem fog történni csak azért, mert kiakadsz."