124. fejezet
Alvez rám mosolyog, és tudatja velem, hogy majd üzenetet küld az időről és a helyről, aztán kiengednek minket.
Jackson bólint nekem, és felkapja a táskáját. – Én is küldök – mondja, feláll az íróasztalától, és az ajtó felé néz.
– Várj – mondom, és felé nyúlok, és azt akarom, hogy álljon meg és beszéljen egy percre. Nem azért, mert tényleg mondanivalóm van, tudom. Csak mert… beszélni akarok vele. – Nem jössz el vacsorázni, mint korábban?