110. fejezet
Kicsit vállat vonok, engedve, hogy átláthasson a nyári táborozáson. Csak nevet, a fejét csóválva közeledünk a célpontunkhoz.
– Baromság, ha engem kérdezel – mondja a magas szőke, sóhajtva, miközben összeszedi a nyilait a padlóról, én pedig kihúzom az enyémet a célpont testéből. „Az első napon kénytelenek vagyunk szégyellni magunkat, csak azért, mert nem képeztünk ki egy elavult fegyverzetet? Őszintén szólva, ki használ már íjászatot a csatatéren?”
– Nem tudom – mondom, és a nyilaimat a tegezembe lökim, miközben megfordulunk és elindulunk visszafelé. "Látom a logikát abban, hogy minden fegyvert kezelni kell."