10. fejezet
Egy női zihálás a bal oldalamon azzal fenyegetett, hogy elvonja a figyelmemet róla... el a páromról. Csak hallani a szavakat a fejemben, látni, ahogy felbomlanak, ahogy mosolygott – olyan szürreális volt, olyan idilli.
Hallgatnom kellett volna a lányra, talán akkor jobban felkészültem volna. Az a tény, hogy másodpercekkel túl későn hangolódtam rá elhallgatott beszélgetéseikre, örökre a fejemben lesz.
– Gabriel korán visszajött?