17. fejezet
- Fogat mosni, Rafe.-morgom, és olyan hirtelen megfordulok, hogy belém csapódik, és néhány lépést hátratántorít. A szája kinyílik a meglepetéstől, és látom a nyelvén a bocsánatkérést, amiért majdnem megdöntött, de az arcába integetek a kezemmel, ezzel elhessegetve. – Mi van, ezt még egyedül sem tudom megcsinálni!? – vágom rá a fejemet, miközben elég közel lépek, elég közel ahhoz, hogy meghallja a suttogásomat. "Vagy túl nagy a kockázata annak, hogy teherbe esek, és tönkreteszem az egész életem!?"
Ismét rám néz, de látom, ahogy feldolgozza a szavaimat, és rájön, hogy ma este talán átlépett egy kicsit a védelmező nagytestvér és a teljes seggfej közötti határvonalon. Így hát még egyszer kurtán bólintok, és sarkon fordulok, és egyedül rohanok be a fürdőszobába.
Határozottan tartózkodom attól, hogy a zuhanyok felé nézzek, ahol néhány kadét az utolsó, immár jeges záporokat kapja, ehelyett egyenesen a mosdókagyló-sorhoz osonok, ahol dühösen fogkrémet nyomok a kefémre, és üres tekintettel bámulom a falat, miközben fogamat mosom.