18. fejezet

Nagyot nyelek, ahogy Luca alsó ágyához közeledünk, mert teljesen ki vagyok szállva – soha, de soha nem feküdtem még fiúágyban, kivéve nyilvánvalóan a családom egyik tagját –

De Luca megkönnyebbülésemre az ágya feje felé int, majd leül a másik végére, és hátradől a fém lábdeszkának, egyik lábát térdre hajlítva, karját lazán köré fonta. Kicsit befelé grimaszolok, és látom, hogy a bal csizmája talppal van a takaróin. Lassan leereszkedem az ágyra, a szélén ücsörgök, a szemem nem rebben, ahogy őt figyelem.

– Helyezze magát kényelembe, Garnéla – mondja, felemeli az állát, és jelzi, hogy lazítsunk. – Nem fogok harapni.