214. fejezet
Cora zihál, először anyámat, majd engem bámul. Pislogok, döbbenten látok... a szemei gyönyörködtet. – Mindketten itt vannak!?
"Mi!?" anyám visít, mereven és egyenesen ül, ahogy én is.
"Tudtad...tudtad!?" Én is ugyanúgy meg vagyok döbbenve.