223. fejezet
Amikor másnap reggel felébredek – vagy legalábbis azt hiszem, reggel van –, nem mintha ennek a furcsa hegyvidéki kórházi szobának ablakai vannak – mosolygok, mert érzem Jackson szagát.
De aztán összeráncolom a szemöldökömet, a szememet dörzsölöm, mert...
Vagyis lezuhanyoztam. Az illata már nem lesz rajtam, akkor miért...