263. fejezet

Lassan mosoly nő ajkamon, mert ki a föld tudna ellenállni egy ilyen édes kérésnek? - Oké, Luca – suttogom válaszul, bólintok neki egyszer, és ismét előrehajolok. – Mutasd meg, én meghallgatom.

– Jó – mormolja rám vigyorogva. A keze megrándul az enyémben, egy izom az állkapcsában, én pedig megbillentem a fejemet, és azon tűnődöm, hogy mi a fenének ellenáll, amikor hirtelen megadja magát, és csak magához ragad, nevet és magához ölel, körbekorbácsol, és sikoltozásra késztet a nevetéstől, miközben visszahajt a karjába, és közel hozza az arcát az enyémhez.

„Gyönyörű – nevet Luca vigyorogva, és rám ingatja a fejét –, nagyon jól fogok szórakozni, ha megmutatom, milyen jók vagyunk együtt.