277. fejezet

"Luca, nagyon sajnálom, hogy nem is gondolok a családodra, és nem kényszerítettem, hogy meglátogassam az enyémet." - mormolom, és öklömbe veszem az ingéből a kis marékokat, miközben a súlyomat neki támasztom, és felnézek az arcába. Luca rám mosolyog, karjait kiengedi körülöttem.

– Ne sajnáld – mormolja –, az egész családoddal akartam találkozni. Nekem is fontos volt.

– Jó – mondom bólogatva. És akkor habozok. "És te... készen állsz? A harcra?"