319. fejezet

– Luca – mondom feléje nyújtva a kezeimet. Kicsit felemeli a szemét, hogy találkozzon az enyémmel, de nem mozdul.

Csak felvonom a szemöldököm, egy követelés van bennük, mire ő sóhajtva lenyomja az ajtót, megfogja a kezem, és mellém ül. – Olyan aranyos a szobád – suttogom.

Nevet, bár a szíve nincs benne. – Anya úgy őrzi, mint egy szentélyt a gyerekkoromnak – mormolja. "Nyilvánvalóan volt egy lakásom a városban. De eladtam, amikor úgy döntöttem, hogy az Akadémiára menekülök. A nyereséget tedd az edzőterembe."