385. fejezet
Komolyan felnézek apám zöld szemeibe, a gyomrom felfordul a szorongástól.
"Soha, soha," morogja apám, "soha többé ne emelje fel így rád a hangját. Hallasz engem?" Most már hallom, ahogy dühöngött benne - a harag, amiről elmondhatom, hogy az én kedvemért takarta el.
Hirtelen könnyek szöknek a szemembe, még akkor is, ha a meglepetéstől még szélesebbek lesznek. Mert ez? Nem erre számítottam.