413. fejezet

Könnyedén felnevetek a leírásán, mire elvigyorodik, és lassan simogatni kezdi a hátamat.

– Igen, úgy három órája jött be – mondja sóhajtva, és lenéz rá. – Lecsendesített, és megmondta, hogy ne keljelek fel, aztán csak… lefeküdt és elaludt. Én… nem akartam, hogy felforduljon és megégjen vagy ilyesmi, szóval… – megvonja a vállát, és a karjára biccent, miközben továbbra is a kislányt védi.

– Olyan aranyos vagy – suttogom, és csillogó szemekkel nézek rá.