481. fejezet

Meglepetten egyenesen ültem. „A koronás?” – kérdezem, kissé megrémülve a gondolattól. „Vagy… a mellette ülő?”

– A mellette lévő – mondja Ben komolyan bólogatva, és megkönnyebbülést érzek – mert az a koronás… a farkasom felhúzza a nyakát az emlékére. Valami baj volt vele. De a mellette lévővel… hirtelen eszembe jut a pulzus, ami akkor járt át rajtam, amikor a tekintetünk találkozott. Nem párkapcsolati kötelék – nem, ezt bárhol felismerném –, hanem… egy kapcsolat.

Egy igazi, amit nem tudok megmagyarázni.