635. fejezet

De Luca farkasa vicsorog, megfordul, hogy ráordítson, Luca pedig feszülten mellém lép. Csak halkan suttogok neki, mire a saját farkasom visszavág, összehúzza a szemét, és a testbeszédével üzeni, hogy hátráljon meg. Luca farkasa mozdulatlanná dermed, azt hiszem, lenyűgözve az enyémtől, nincs hozzászokva, hogy egyszerre álljanak ki ellene, és ne büntetsék meg.

A farkasom Luca körül üget, majd felméri homokbarna, vékony, gubancos bundájának színeit, és észreveszi esetlenül álldogáló alakját, mintha évek óta nem futott, ugrált vagy játszott volna. Aztán visszamegy oda, ahonnan elindult, közvetlenül elé.

„Szóval, mit csináltál, Luca?” – suttogom halkan, miközben simogatom a haját. „Csak… eldugtad? Olyan emberi életet élsz, amennyire csak tudsz?”