44. fejezet
Gabriel nézőpontja
– Nos, ez váratlan volt – jegyezte meg Magnus, hangja némileg derűs volt, még az elmém legtávolabbi zugában is elveszett.
Nem szóltam semmit, csak álltam ott, és néztem, ahogy Evelyn végigsiet a folyosón. Ethan Stewart sarokba szorította, és megérintette a nyálkás mocsokdarab, ami most a földön gurult, kínjában nyögdécselve. Érzelmek nélkül az arcomon a tekintetem a szóban forgó férfira siklott.