247. fejezet

– Én sem – suttogom vissza, és egy lépéssel közelebb lépek. Meglepetésemre Luca felemeli a karját, és körém fon, és az oldalához szorít, ahol szeret. – De együtt kitalálhatjuk.

Luca mormol valamit, amit nem egészen hallok, felemeli a kezét, és a tenyerébe szorítja az arcomat, és lebámul rám, miközben áhítattal és csalódottan megrázza a fejét.

– Még mindig a párod vagyok, Luca – suttogom, és minden melegséget és bizonyosságot küldök a kötelékemről. "Ez nem változott. Még mindig a világot jelented nekem."