297. fejezet

Újra felnyögök, keményen, ahogy Luca megérint, keze lassan lejjebb mozdul, ujjait az ott talált sima bőrre csúsztatva. Finoman mozogva anélkül, hogy erre gondolnék, távolabbra teszem a lábam egymástól, szeretném, ha mélyebben érintene, többet akarva.

– Jó kislány – mormolja Luca, és a hangja dorombol a fülemben. Felfelé fordítom a tekintetemet felé, a látásom homályos, nem értem, mert - mert mi a jó - mit csináltam

De Luca csak megrázza a fejét, és újra megcsókol, szavakat adva át a kötelékünknek. Ne gondolkozz, utasít, a hangja gyengéd doromboló. Csak érezd.