43. fejezet

Öten állunk egy kis erdei tisztáson félkörben a hadnagyunk körül, aki megismétli a reggeltől kapott utasításokat. Körülnézek, ahogy beszél, csak félig hallgatok, mert már tudom, mi a feladatunk. Végül is jó a memóriám.

Felnézek a fák feletti égre, és arra gondolok, hogy tovább tartott, mint gondoltam, mire mindent elkészítettem és idehoztunk. Már jócskán elmúlt dél, ami miatt nincs sok időnk az estig. A feladatunk azonban meglehetősen egyszerű. Csapatban nem kell mást tennünk, mint tüzet gyújtani, vizet forralni, hogy iható legyen, valamilyen táplálékot - halat vagy ehető növényeket - előállítani magunknak, és bebizonyítani, hogy az alapvető elsősegélynyújtást meg tudjuk tenni, ha közben valaki megsérül. Ha ez megtörtént, kapunk egy iránytűt és egy térképet, amelyen meg van jelölve a helyünk, és vissza kell tennünk a tíz mérföldet a laktanyáig. Aki nem teljesíti a csoportos feladatokat, vagy nem ér vissza holnap vacsorára, az bukás pontot kap.

Vállat vonok, arra gondolva, hogy ez nagyon egyszerű lesz, miközben a hadnagy átadja Alannek a kis kellékcsomagunkat, amely az elsősegély-készletet, kovakőt, machete-t és egy kis dróttekercset tartalmaz néhány horoggal. Szigorúan tilos a csomagjainkban bármit felhasználnunk segítségünkre – csak plusz ruhát és takarót hordanak magukkal arra az esetre, ha kint kell aludnunk a munkák elvégzése előtt.